Messzirementember

Ticul Yucatan allam egy deli varosa, kozel fekszik a majak Puuc elnevezesu utjahoz, amit rengeteg rom szegelyez. Ezek kozul az egyik Uxmal amit masnap koran reggel meglatogattunk.

Keso delutan erkeztunk meg, a foteren levo Plaza Hotel-ben szalltunk meg, es egy icipici etkezdeben rendkivul olcson jollaktunk. A foter karacsonyi diszekkel volt meg tele, es a sok fenyforras taccsra is vagta a kepeimet.

Ez a szobor talalhato meg majdnem minden Ticul-rol szolo leirasban, igy nekem is kotelezo volt lefenykepezni:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez pedig a foter temploma, eloterben egy maja harcossal:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A templomban ottletunkkor eppen egy nagyleannya valast unnepeltek (a lanyok 15. szuletesnapjat a csalad anyagi helyzetetol fuggo mertekben unneplik errefele - az aktualis leanyzo egy kis koreai gepjarmuvet kapott ajandekba, es a varos legnagyobb templomaban unnepelt a csalad).

December 28-án elidultam a tesómékkal Merida-ból. (több ékezetet pedig mostantol nem lattok)

Az indulast megelozo hetek elegge surure sikerultek. Megszuletett a keresztfiam, es ennek a filmbe illo esemenynek en is aktiv reszese lettem - mivel ugy alakult, hogy az anyukat en vittem a korhazba.

Ket nappal kesobb pedig megjottek a batyamek, akiket meglatogattam a karibi parton, Cozumel szigeten. Ahol egyutt merultunk, es kartavolsagrol nezhettunk teknosoket.

Ezutan Merida-ba vittem oket, karacsonyoztunk egyet jobaratom mexikoi csaladjaval, majd megneztuk Chichen Itza-t es Izamal-t egyutt. Vegul egyutt nekiindultunk mexikoi korutamnak.

Eloszor Ticul-ba mentunk estere, hogy masnap koran mehessunk Uxmal-ba. A Chichen Itza-i kirandulas ugyanis raebresztett minket, hogy nincs rosszabb, mint keson erkezni. Sok turista, es vegul meg ki is zavarjak az embert a helyszinrol, mert 16:30-kor zarjak az egesz kocerajt.

Uxmal utan raleptunk a gazra es lerohantunk Palenque-be. Este a dzsungel peremen aludtunk es masnap relative koran meglatogattuk ezt a masik maja romot, ezutan vizeseket neztunk, majd tovabbautoztunk San Cristobal de Las Casas-ba, ahol eltoltottunk egy hideg estet.

Masnap korulneztunk kicsit, de delutan 4-kor mar uton voltunk a Csendes Ocean partjara, hogy ott koccintsunk az Ujevre. A kivalasztott hely neve Puerta Arista volt - kis porfeszek Mexiko deli partjan. Itt egy napot pihentunk, de 2-an mar ujra utaztunk tovabb a mostani helyszinre - Oaxaca-ba.

Most epp itt pihengetunk, napokon belul pedig elvalunk, es egyedul folytatom utamat. Remelhetoleg akkor lenyegesen tobb idom lesz majd, es raerek sok kepet es irast szerkeszteni, hogy megorokitsem ezt az utazast.

Koldusok kapcsán elfelejtettem megemlíteni az eddigi legpofátlanabbat. Pár hete vacsoráztunk taco-t az egyik helyen az Itzáes-en, amikor megjelent egy terhes koldus. Láttunk már ilyet máshol is, eddig semmi különös nem lett volna. A koldusokat a vendégektől egyébként megpróbálják távoltartani a pincérek, ami mindenképp kedves szokás. Ha valaki a járdán étkezik, ráadásul hétvége van, és tele a hely, akkor ez már nem olyan egyszerű. A kismama igazán ügyes volt, körülbelül 20 perc alatt végigrabolt három utcai kajáldát, és könnyedén kikerülte a pincéreket. Majd dolga végeztével leintett egy taxit, és elment. Valószínűleg a következő vadászterületre...

A Yucatán nagyon biztonságos hely. Semmilyen konfliktusnak nem voltam még tanúja, lopásról nem is hallottam, nemhogy velem történt volna. (egy kivételként a megvásárolt autó furcsasága szolgál - mintha kiloptak volna belőle mindent elölről: pótkerék, emelő, csavarkulcs, első index, ablaktörlő tokkal-vonóval; lehet, hogy az első fényszóró sem az eredeti, most jobban belegondolva...) Lehúzni eddig csak egyszer húztak le egy benzinkútnál 5 peso-ra, cserébe ellenőríztettem a gyerekkel a keréknyomásokat. Annak ellenére, hogy nagyon sok helyen nincsenek feltüntetve az árak, azok mégsem ingadoznak. Szóval meglepően becsületesek ezek a népek itt.

A közlekedésről már írtam párszor. A yucatéco-k nem vezetnek túl jól, de nem is agresszívak. Ők tudják, hogy mindenki hülye, nekem még meg kell szoknom. De a közlekedéshez tartozik az egyik itteni furcsaság is: férfiak nem koldulnak, hanem kiállnak az útra lejmolni - úgymond segítenek leparkolni és segítenek az elindulásnál is. Valójában csak egy vörös rongyot lengetnek és fütyülnek a sípjukkal. Eleinte úgy gondoltam jobb ez, mintha kéregetnének (férfiakat még nem láttam koldulni a városban, és nőket is csak nagyon ritkán). De mióta vezetek rendkívül idegesítenek. Csak zavarnak, és ezért még pénzt is várnak. Persze van, akinek ez segítség, de a nagy többség azért megoldaná ezeket a komoly feladatokat nélkülük is.

A legutóbbi meglepő eset a piacon történt. Elmentünk venni fél mázsa narancsot, amit általában százasával, zsákokban árulnak 30-40 peso-ért. De ugyanott szép grape fruit is volt kipakolva, mellette pedig az "1 peso/pza" felirat virított. Ebben egyrészt az volt nagyon meglepő, hogy voltak 1 kilónál nagyobb gyümölcsök is, másrészt pedig 6-7 peso kilója a boltokban általában. Mindenesetre én vettem kábé 7 kilót 8 peso-ért. Ez itt valamivel több, mint 3,5 kiló grape fruit.

Egy pár nappali fénykép következik a Paseo de Montejo-ról. Ez a széles - 2 x 3 sávos - sugárút Merida központjából tart északnak, nevét Merida alapítójáról, Franciscó de Montejo y León-ról kapta. Kétoldalt díszes villák sorakoztak rajta, de az általános válság a 1920-as években lelassította a fejlődést itt is. Végső formáját csak az évezred végére nyerte el. 1950-re épült meg a Monumento a la Patria con la Colonia Mexico az egyik körforgalomban, ami egy darabig az út északi végét jelentette.





































_________
















_________


















Furcsa egyvelegét mutatja ez a főút Merida-nak. Néhány egykori villa még megmaradt rajta, néhány romokban áll. Van, ami bankfiókként él tovább.






















Van, amit ledózeroltak, és éttermet nyitottak a helyén.
















Egyikben múzeumot alakítottak ki.


























Egy másikban pedig még most is laknak.



































Kétoldalt a járdákon pedig érdekes köztéri szobrok vannak, amelyek nagy részét japán művészek jegyzik, csak tudnám, miért...




































____

























































____


































____


















































____





























____


















De az én kedvenceim az itteni ülőalkalmatosságok, amivel tele van szórva a város: