Szoval szilveresztezni legurultunk a Csendes Ocean partjara egy pici faluba, ahol az unnepek tajan megelenkul az elet. Elegge keson erkeztunk meg, es a szallaskereses sem ment zokkenomentesen, ezert viszonylag keson alltunk neki egyaltalan vacsorazni is. De 23:55-kor meg kikertunk egy kor sort, es lebattyogtunk a tengerpartra, ahol a helyiek csodalatos tuzijatekot rendeztek tiszteletunkre.
Ezutan visszatertunk szallasunkra, egy kanadai klimamenekult altal osszedobott kempingbe, ahol mindenfelol odaszakadt idegenekkel unnepeltuk az Uj Evet korulbelul hajnali 4-ig. Magat a teruletet csak masnap tudtam jobban szemrevetelezni, lenyeg a lenyeg egy szazvalahany meter hosszu es legalabb 50 meter szeles telek, ami tele van ultetve kokuszpalmakkal, citromfakkal, mangofakkal es nehany egyeb diszitoelemmel. A gyumolcsokbol mindenki szabadon fogyaszthat, csak sajnos nem kezdodott meg el a mangoszezon.
A tengerpart csodaszep. Aranyszinu homok, amig a szem ellat. Es meglehetosen nagy hullamok, meg fura sodras. A nap kozepere annyira felmelegszik a homok, hogy pillanatok alatt ossze lehet vele egetni a talpat.
Januar 2-an del korul jottunk el, mert az ejszaka soran megtamadta falunkat egy szelvihar, es palmalevelekbol allo tetonkbol minden dzsuva rankhullott. A szelnek koszonetoen a part sem korabbi szep arcat mutatta. Mindenfelol szemetet hordott a homokra a szel, a reggelinket pedig komoly mutatvany volt viszonylag keves homokkal dusitva megenni.
Kovetkezo allomasunk Oaxaca varosa volt.
